Megcsináltuk. Hurrá! 2 gyakorló és 3 mért kört mentünk a pályán. Egyszer sem csúsztuk ki, vagy pördültünk meg. Az időnkön folyamatosan javítottunk. 4:30-cal kezdtük, 3:40 körül volt a legjobb.
Holci remekül navigált, fújt kereket és intézett úgy általában minden intézni valót, hogy én a vezetésre összpontosíthassak. Az első gyakorló körünket nagyon korán kezdtük, a nap nagyon alacsonyan járt, ezért az egyik irányba szinte semmit nem láttunk tőle. A következő gyakorló körünkkel direkt megvártuk a 9 órát, ekkor már jók voltak a látási viszonyok.
Az első mért körre már jól ismertük a pályát. Tudtuk, hogy mikor mi jön, mikor melyik oldalról kell megkezdeni a következő kanyart. Ebben a körben történt, hogy a kezemben maradt a váltókar. Ez már egy új váltókar, mit Olivértől kaptunk, de úgy látszik nekem ez a mumusom, minden váltókar a kezemben marad. Ez pont egy hosszabb egyenes szakaszon történt, ahol így nem tudtam kettesnél feljebb váltani, és külön küzdelmet vívtam azzal is, hogy visszategyem a helyére és újra tudjam használni. Közben száguldott az autó, de így is értékes másodperceket veszítettünk.
A második mért kört már nagyon jónak éreztük. Sokkal bátrabban mentem, mint korábban, rövidebb féktávokat vettem, stb. Az autó első kerekei már durván radíroztak. Ez nem is volt akkora probléma, de az első gumikon furán ki is pattogott az autó orra az ívről.
Papp Arnold (a tavalyi H5 bajnok) tanácsára felfújtuk a gumikat 2 bar-ról 3 bar-ra. Így sokkal kezeltetőbb volt az autó, érzésre sokkal jobb időt mentünk, de a stopper szerint 1 másodperc alatt volt a különbség a 2 bar-os körhöz képest. A felfújt gumikkal jobban kezelhető az autó, de kevésbé tapad.
A versenyről hazafelé (mármint Igornak haza, mert a versenyre kihoztuk a Barabásokk istállójából és verseny után ugyanoda vittük is vissza) Majosháza környékén kikaptak a rendőrök. Ott álltak az út szélén, végignézték, ahogy elhaladok előttük, megfogalmazódott bennük, hogy akkor ezt most jól elkapjuk, beindították a motort, közben elhaladt még előttük 10-15 autó, több településen kívül és belül a kocsikat előzgetve üldöztek, a nyomomba értek, majd bekacsolták a villogót és azt a jellegzetes, hahó itt vagyok mögötted, most jól elkaptunk hangot, hogy álljak meg.
Megálltam. Jó napot, jogosítványt és forgalmi engedélyt kívánok! Magabiztos mozdulattal előkaptam az irattárcámat és a kezébe nyomtam a jogosítványomat. Még rá sem nézet, én már mondtam, hogy ez lejárt, de itt a papír arról, hogy már megújítottam és a kezébe nyomtam 2 A4-es oldalnyi dokumentumot. Még fel sem eszmélt, már a kezében volt a forgalmi is. Mondom, ez is lejárt, de itt van az ideiglenes forgalomban tartási engedély. Amikor így, szó szerint, kellő komolysággal mondom ki a szóban forgó dokumentum nevét, annak kellő súlya van, a hatásszünetet kihasználva kezébe nyomtam a rendőrnek a 2 A4-es oldalnyi, Internetről kinyomtatott biztosítási kötvényt is, mert hogy végleges, kis kártya formátumú igazolásom még ebből sincsen.
A rendőr ledermedve állt az út szélén, az egyik kezében a jogsim, lakcímkártyám és a forgalmi, a másik kezében meg egy köteg A4-es papírral. Bele sem nézett egyikbe sem, majd megszólalt: “No, látom, készült. Viszont látásra, további jó utat!”