Boldog új évet! Továbbra is hómentes, de attól még hideg időben indult az idei FRT szezon a kiskunlacházi reptéren.
Régóta nem volt megjáratva az Igor, ezért sok mindent kellett rendbe tenni rajta. Előre lyuggatott féktárcsák kerültek, de a hozzá való kerámia betét nélkül. Mivel az soha nem érné el az üzemi hőfokot, maradt normál, de minőségi betét. Meg a gumijait is fel kellett fújni, a pótokat és a versenygumikat is. Ezeket Dénes már tegnap elintézte, így gyorsabban értünk a verseny helyszínére. Megszokott módon Arnie-ék mellé parkoltunk le. Nem sokkal később megérkezett Dénes navigátora is, ezúttal (számomra meglepő módon) a saját fekete W124-es kombi Mercedesével. Ami annyira szívfacsaróan gyönyörű, hogy el is gondolkoztam egy pillanatra melegedés előtt: vajon szabad-e ebbe bakancsban beülni?
Ahogy egy újszülöttnek minden vicc, számomra minden először látott versenyautó új. A gyári raliautó-alap Impreza STI RA, a négyajtós Civic pályaautó, meg Kisranga EVO 8-asa is. Igen, a legendás Ranga László fia is eljött melegíteni. A szponzorok matricáival teleragasztgatott Mitsubishivel elég éles kontrasztban volt az Igor, akinek a csomagtérfedelére a héten szereztem egy apró Totalcar-matricát. Nem nagyon látszik, de rajta van.
A hideg nemcsak engem, de a fényképezőgépet is alaposan megviselte. Az első körben (ahol egyébként 2:55 volt az időnk) a célnál elhelyezett trükkös balkanyarhoz álltam. Mint kiderült, rossz ötlet volt: a kanyar tempója és a gép zárideje nem volt összhangban. A 76-os autó után aztán a töltés is elfogyott a gépből. Mivel a telefonom akkuja is ugyanezt csinálta pályája vége felé, tudtam, hogy melegebb körülmények közé helyezve egy időre újra jó lesz.
Sajnos nem jött be. A második körben a startvonalhoz álltam, de a 91-es autónál végleg bedobta a törülközőt az akkumulátor. Nem volt más választásom, onnantól csak a szememre hagyatkozhattam, mint emlékmegőrző. Elég személyes sajnos ez. Viszont egy sztori, ami ekkor történt: a Horváth Rudolf szállítmányozócége által szponzorált E36-os BMW pilótájának eszébe jutott, hogy vissza kell fordulnia. És ehhez tett egy 180 fokos fordulót egy széria 159-es Alfa orra körül. Látni kellett volna a srác arcát!
És itt térnék rá arra, hogy a vevőtalálkozó csak magában veszélyes ötlet. Ha egy jól szervezett ralifutam mellett szervezik meg, inkább öröm látni a sok, versenyzésre nagyrészt alkalmatlan autót rajtszámmal a pályán menni. Így került oda az említett Alfa (gyönyörű barna bőrbelsővel), egy Renault Laguna (mondjuk a háromliteres V6-ossal ez még megmagyarázható) és egy Renault Thalia (na, ez viszont tényleg elmebaj) is. És egy fehér Porsche 911 Turbo, ami a teljes mezőny orrát kifújta. Súlyos másodperceket adott mindenkinek.
És még nem beszéltem az ősöreg Moszkvicsról, ami csak egy kört ment, aztán vitték is haza. Ezért mondom, az amatőr raliban az a jó, hogy semmivel nem nézik ki az embert. Ezért harcolnak itt a Ladák is, amik úgy tűnik, menedékre találtak ebben a közegben. Na de vissza hozzánk: a jobb egy állandó tulajának hamarabb le kellett lépnie, úgyhogy jött felém a kérdés: akarok-e Dénes mellett ülni az utolsó menetben? Hogyne akartam volna!
A rajt előtt gond keletkezett, egy utánunk jövő rajtszámost elénk engedtek. Állítólag különben felforrt volna a hűtővize. Az Igornak meg így visszahűltek a gumijai, amit emiatt rajtolás közben kellett újra üzemi hőfokra hevíteni. A kör nagyon jól sikerült, de az utolsó balosra nem sikerült eléggé nagyot fékezni, így vissza kellett váltania Dénesnek a kanyar közepén egyesbe, nehogy lefulladjon a motor. Így is nyolc tizeddel megjavítottuk a legjobb időnket, 2:50,1 lett a vége.
Eredmények megnyitása új ablakban
A végén segítettem kereket cserélni, majd hazaindultunk. Dénesnek nagy tervei vannak: fejleszteni akarja az Igort. Többek között a Niva hátsó hídját is be akarja építeni, de akkor már nem mehetne a saját lábán versenyre. Szóval kell egy tréler. Meg a vasig kopott slick gumikat is pótolni kellene.