Örömmel jelentjük, hogy eljött a raliszerelmesek napja! Innen is üdvözlöm azt, aki ezzel a jelszóval hirdette meg a februári FRT-fordulót.

Szóval, egy hosszú szünet után, újra kilátogattunk Kiskunlacházára, hogy összemérje erejét az IgorRacing a többiekkel. Viszont ezúttal már a korábban bemutatott sárga N2-es Ignis – becenevén Sándor-san – volt a gépesített egység a történetben. Amin pedig osztoztunk az autót felajánló Árpi egyik munkatársával. Ilyen sem volt még talán a csapat életében, hogy két alkalommal is feltűnik az általunk használt autó egy körben.

Az egyik gyakorlókörben megautóztatott engem is Dénes. Azon kívül, hogy egyszer nem akarta bevenni a harmadik fokozatot, Sándor-san meggyőzött. Hangra majdnem olyan, mint az Igor volt, annyi volt a különbség belülről, hogy sokat csikorog kanyarban. (Meg, hogy sárga. Meg sok benne a műanyag. Meg…)

A mezőny mintha most kisebb lett volna, mint a megszokott, de a kocka-Ladák száma nem igazán változott. És volt 2 Trabant is: a fekete-narancs 10-es mellett most egy sárga-zöld kombi is képviselte az NDK-t. Viszont az igazán durva autók valahogy elmaradoztak. Persze, volt ott egy GT3-as Porsche, de például Lancerből csak 1 volt (Kisrangáé), Imprezából is csak a parkolóban láthattam néhányat. Azonban nő az E36 Compactok száma, ez jó dolog.

Na meg nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a 6×6 Taxi kijött reklámozni magát, és mindezt egy óriási kerekekre állított, rikító sárga Ford F-350 pickuppal tette. A futam felvonásai közt felment a pályára is. Látványos volt, az biztos, de annyira hiányzott a szervizpark kellős közepére, mint nekünk egy borulás.

És itt térnék rá a verseny valószínűleg leglátványosabb és legvérfagyasztóbb jelenetére, ami pont a mi Dénesünkhöz köthető. Az utolsó körben jártunk, javában beszélgettem Árpival és a többiekkel, mikor láttam, hogy jön Sándor-san a távolban. Megindult a szervizpark felé jövő egyenesen, majd egy füstölős féktáv után bevette a lassítót. Azonban a lassító utáni éles jobbkanyar hirtelen megzavarta a folyamatot és úgy egy másodpercig tisztán a bal kerekein egyensúlyozott a sárga csoda. Végül szerencsésen visszaállt és folytatta a kört, de akkor mindenkiben megállt az ütő a közelemben. A szervizparkba visszatérve Dénes kapott egy kis tapsot, mégsem hajította el rögtön az első versenyen az új autót.

Ezen kívül azonban nem történt semmi érdemleges, ez nagyon furcsa érzés az Igor után. Mindössze annyi volt, hogy az első kör után elvitte Árpi tankolni az Ignist, mert már csak félig volt a tank. Meg féltávnál az első és a hátsó kerekek ki lettek cserélve. De tényleg ennyi. Nagyon furcsa azok után, hogy az Igorral mindig történt valami.

A versenyt a kategória 7. helyén zártuk, első versenynek abszolút nem rossz. De hazafelé kiderült, hogy Dénes nem igazán érezte jól magát a Suzukiban. Magas, keskeny, és picit gyenge a súlyához képest. Ettől persze még kitűnő autó, de az N2 szabályrendszere nagyon megköti az átalakítók kezét. Ja, és a váltó megvezetése is elkopott az idők során, Dénes néhányszor váltott a futam során hármas helyett ötöst.

Az oda- és a hazaúton ismét előkerült az Igor igazi utódjának kérdése. Kezdődött az Ignis Sporttal, aztán előkerült a Honda CRX, Swift, a 206 GTI, említés szintjén a Clio Sport 2.0 is, de végül kikötöttünk a Civic VTi-nél, mint a “kéne” lista teteje. Ötletek vannak, aztán majd meglátjuk.