Ez a verseny úgy vonul be versenyistállónk történelmébe, ahol először álltunk két kerékre.

Az edzőkörökön mentünk egy-egy lájtosat. Az első futamon viszont kagylósra koptattuk a jobb első gumit és 9 indulóból a 6. helyen álltunk. A következő futamig volt még több mint egy óránk. Valamit ki kellett találnunk. A motorháztető van vagy 20 kiló. Átfutottuk a szabályzatoz és megkérdeztünk néhány embert. Motorháztető nem kötelező. Leszedtük. Ketten raktuk le Holcival a fűbe, tényleg nehéz. Kicseréltük a jobb első és hátsó kereket. Majd Holci úgy, hogy nem az ülésben ül becsatolta az öveit és kívülről becsukta a jobb első ajtót. A második futamot navigátor és motorháztető nélkül tettem meg. Az idő ugyan jobb lett, de továbbra is csak a 6. helyre volt jó.

A harmadik futamot így ismét együtt tettük meg. Holci szokta mondani, hogy olyan gyorsan menjek, hogy ő már féljen. Ezúttal viszont azt kérte, hogy rettegni akar. Én megtettem mindet hűséges navigátorom szórakoztatására. Mindenhol padlógázt nyomtam és az utolsó pillanatokban fékeztem. Minden bójához olyan közel mentem, amilyen közel csak lehetett. Kiautóztam a betont és az aszfaltot a jobb oldalától a bal oldaláig.
Az egyik visszafordítóban – amibe egy elnyújtott, hosszú kanyarból nagy tempóban érkezünk – a féktávon az Igor magasba emelte a fenekét, majd a kormány balra fordításakor két jobb kerekére állt. Egy darabig egyensúlyoztam a holtponton mielőtt visszaborítottam négy kerékre és nyomtam tovább a gázt.