A 2107-es LADA vákumos karburátorja nem alkalmas a versenyzésre. Mondhatni az egyik szűk keresztmetszet. A vákumos szériakarbin túl, de az A-s karbikon innen tátongó szakadékot hivatott betölteni a mechanikus karburátor, amit utoljára 1980-ban gyártottak. Így aztán már nem könnyű beszerezni sem. Titkos hosszútávú befektetés tippem a mechanikus karburátorok otthoni felhalmozása.

Az Igor új/retro karburátorja fellelési állapotában egy nagyon koszvadt példány volt. Szerencsére Szabó Karburátor Technik Bálint kezelésbe vette. Ultrahangos mosóban mosta, minden felületet megsíkolt. Minden tömítést és membránt újra cserélt. Új tengelyeket épített bele és az összeszereléshez saválló csavarokat használt. Mindkét torkot végig polírozta, a kettes torkot pedig 24mm-re bővítette, majd ennek megfelelően be is fúvókázta. Vákumcsonkot épített ki az előgyújtás vezérléséhez.

Hazafelé próbálgattam az új konfigurációt amikor bekrepált a gyújtás és a magatehetetlen Igort az útpadkára irányítottam, hogy lendületből – a forgalmat nem akadályozva – a járdaszigetre felugratva mondja be az unalmast. De ez egy másik post anyaga.

A mechanikus karburátorhoz képest szokatlan, hogy a gázpedál teljes lenyomásakor mindkét torok egyszerre nyit ki, így amíg a fordulatszám nem lépte át a négyezres fordulatot, a motor fuldoklik a dús keveréktől és gyorsulás helyett hörgés és lomha vánszorgás a válasz. Minden fordulatszámnál megvan az ideális gázpedál állás a legnagyobb gyorsuláshoz. Amikor viszont nem taposom egyből tövig a gázpedált, sokkal virgoncabb gyorsulás a jutalmam érte, mint korábban a vákumos karburátorral. Pénteken KOMI szabad edzés a Kakucs-Ringen. Izgatottan és kíváncsian várom.