Az időtámadók számára véget ért az idei szezon – és számunkra is. De mi történt pontosan?

Az Igorral történt egy s más, mióta nem voltunk megmérettetésen. Elsősorban a hűtőrendszere erősödött nagyot, egy óriási vízhűtő figyel a hűtőrács maradványai mögött. Emellett beépítésre került egy utólagos fordulatszámmérő, amiben külön vízhőfok-, olajnyomás- és olajhőfok-mérő is van. Utóbbit nem sikerült beüzemelni, aminek később kárát is láttuk, de haladjunk sorjában…

Ma délután volt az év utolsó Time Attack futama a Hungaroringen. Újdonságot jelentett, hogy ezúttal a bokszutcában is le lehetett telepedni – mi éltünk is a lehetőséggel, a már ott álló kupás Swift-falka mellé álltunk. Mikor mindenki megérkezett, különösen szokatlan látvány volt a sokmilliós betontorpedók között a szakadt piros Lada. A furcsa kép nem is hagyott sokakat hidegen, szinte mindenki megnézte az Igort, aki arra járt. A legérdekesebb még az ottlétünk elején történt: Dénes éppen a futóművel foglalkozott, mikor odajött egy koreai fotós, és megkérdezte pilótánktól, hogy orosz-e. Aztán én is váltottam a fotóssal pár szót, megkérdeztem, hogy tetszik neki az Igor. Szerinte olyan, mintha összetörték volna. Mindegy, azért mi szeretjük.

Még mielőtt a Time Attack elkezdődött volna, a nyílt nap utolsó köreit sikerült elcsípnem. Szürreális látvány volt szériaállapotú családi autókat a pályán látni. Szerencsére volt ám ott más is…de most a mi futamunk a lényeg. Dénes összekészült, kiment a pályára és futott pár kört. Kívülről nem tűnt rossznak a menet, ám mikor az Igor visszatért a bokszba, úgy tűnt, hogy nagy baj van. Csöpögött alóla az olaj, és az elmondottak alapján sűrű füst gomolygott az utastérben az utolsó gyors körben. A géptető felnyitása után szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj, “mindössze” felforrt az olaj és a kartergázcsövön keresztül telibe spriccelte a gépháztető belső felét a motor. Miközben megvártuk, hogy visszahűljön elfogadható hőfokra az olaj, megjöttek a pályamunkások is, és eseti kezelésként némi homokot szórtak az Igor alá. Ezután hosszú indítási fázis következett, nagyon nehezen akart csak újra beindulni, de végül sikerült és visszatérhettünk a cuccainkhoz. Ezután következett számomra a csúcspont: egy versenyautóban végigmenni a Hungaroringen (utasként, persze).

A gomolygó füst adott némi plusz hangulatot a körözéshez, de nem lehetett így rendesen végigmenni. Sajnáltam, mert a tempó és az ívek egyébként nagyon rendben voltak. Két, nem teljes kör után visszatértünk a bokszba, és aznapra be is fejeződött számunkra az időfaragás. Az Igor mostani legjobb ideje 2:29 volt, aminél futott már jobbat is – igaz, nem sokkal, és akkor is volt műszaki probléma.

Ez volt az utolsó bevetése egyébként a Ladának. Hamarosan lejár az összes papírja, és annyi átalakítás történt már rajta, hogy nem lehetne rá rendszámot szerezni. Emellett kiderült, hogy csak 1 mért kört lehet menni vele egyszerre, tehát nem pályázásra való. Ez az FRT-re lenne ideális, az iránt viszont elmúlt az érdeklődés, a Time Attack jobban tetszik Dénesnek. És emellett rövidebb is az időtartama, közelebb is van, intenzívebb is, stb. Tehát valami olyan kéne, amivel lehet egyhuzamban akár több tucat kört is menni, versenytempóban, meghibásodás nélkül.

Hogy mi lesz a Lada után? Valószínűleg BMW, legalábbis egyik cimboránk eladásra kínálja a most is versenyzett zöld E36-os szedánját. Jól ismert, jól dokumentált autó, kézenfekvő megoldás lenne. De mást is megemlített Dénes hazafelé: vonzzák az elsőkerék-hajtású, erős kisautók is (Clio RS, 206 RC, Swift). Majd jövőre kiderül, mivel hajszoljuk tovább a köridőket.